A sziklakertek hasonlóan a virágfelületekhez nagyon gyakori és gondos ápolást igényelnek. Az alkalmazott növénycsoportok a cserjék, örökzöldek illetve az évelők képviselői, ezért a fenntartás is három csoportból adódnak. A sziklakertek hosszú távon csak akkor fejtik ki magas díszítőértéküket, ha rendszeres szakszerű gondozásban részesülnek. Mivel ez megfelelő szakképzettséggel párosul, a kézi munkavégzés meglehetősen költséges.
A fenntartási költségek csökkenthetők, ha inkább az ellenálló talajtakaró cserjék és örökzöldek közül kerülnek ki, melyek jó gyomelnyomó képességgel rendelkeznek. Azonban míg ezek megnőnek, addig néhány éven keresztül gondoskodnunk kell a sziklakert gyommentes állapotáról.
A sziklakert növényeinél is elengedhetetlen az általános ápolási munkákról az öntözésről, tápanyag utánpótlásról, növényvédelemről és a talajápolásról gondoskodnunk.
Sziklakertek öntözése
Bár a sziklakerti növények többsége szárazságtűrő növényfajokból áll, de öntözésük mégis indokolt lehet. Ez azért lehetséges, mert a hegyvidéki és a hazai táj vízrajza meglehetősen eltér egymástól. Egyrészt a téli hóolvadásnak köszönhetően a hegyekben is jelentős mennyiségű víz áll a növények rendelkezésére. Ezért is esik a virágzási idejük többnyire a tavaszi hónapokra. Másrészt a magashegység és félsivatagos környezetben a hajnali órák meglehetősen párásabbak. Ezért is igényelnek a fajok egyes életszakaszokban több vizet. Öntözés hatására nagyobb díszértéket fejtenek ki. A sziklakerti fajok, kényesek a pangó vízre, ezért értékelik a jó vízelvezetésű talajokat.
A sziklakerti fajoknak azonban jó része tökéletesen fejlődik az öntözetlen körülmények ellenére. Ezek a fajok általában honosak nálunk, vagy hasonló éghajlatú területekről származnak. A sziklakertek különleges kialakításuknak köszönhetően nagyon érzékenyek az erózióra, a kimosódásra. Ennek mérséklésére jól jöhet a kőzúzalékos takarás, amit célszerű a nagyobb vízfolyás rongálása miatt alaposan betaposni, gumikalapáccsal megtömöríteni.
Sziklakert öntözési módok
- kannás öntözés: az erózió elkerülése és a föld kellő vastagságú átnedvesítése céljából ajánlatos öntözőrózsát használnunk és többször ismételve kijuttatnunk a vizet
- tömlős öntözés: könnyebb fizikai munka, mint a tömlős, nagyobb felületre alkalmas, az erózió ellen kis porlasztású öntözőfejjel kell ellátni a tömlővéget
- automata öntözőrendszer: önműködő rendszer,a mikro szórófejek alkalmazásának hátránya, hogy a megfelelő szóráskép hatására ezek mindig láthatók és a sziklakert természetes megjelenését csökkentik.
Sziklakertek tápanyag utánpótlása
A legtöbb sziklakertben alkalmazott faj kistermetű vagy lassú növekedésű. Virágzásukhoz és egészségi állapotuk fenntartásához, megújulásához ezek a fajok is igénylik a megfelelő tápanyagellátást. Magas szerves anyag tartalommal rendelkezzenek és komplex, de nem nitrogéntúlsúlyos trágyával legyenek kiegészítve.
Sziklakert építését követően, ha kellő mennyiségű tápanyag valamint agyag, áll a növények rendelkezésére akkor a sziklakerteknek a telepítést követő 2-3 évben nem kell tápanyag utánpótlásról gondoskodnunk. A fenntartó trágyázás évei alatt folyamatos tápanyagszükségletről kell gondoskodnunk, amire az állati eredetű trágyák a magas N-nek köszönhetően nem alkalmasok. Célszerűbb lehet 2:1:1 arányú N:P:K komplex műtrágyák alkalmazása.
A virágzás megelőzően és a hajtásnövekedésekor is szükséges lehet a tápoldatozás. A tápanyag-utánpótlás az egyes fajok függvényében is változhat. A tápanyag-utánpótlás hozzáértést és szakértelmet kívánó munka ezért érdemesebb ezt szakemberre bízni.
Sziklakertek növényvédelme
A sziklakertek is mint sok más vegyes évelőágyás meglehetősen faj gazdag. Különleges és eltérő igényeiknek köszönhetően az élettani megbetegedések, a hiánybetegségek meglehetősen gyakoriak. A kórokozó és kártevők tekintetében a megelőző és agrotechnikai eljárások vethetők be. Ennek értelmében a fajválasztás a leghatékonyabb védekezési módszer. Így szorult ki a sziklakertekből a törpe kecskerágó (Euonymus fortunei), mert magával vonzza a kecskerágó-pajzstetűt (Unaspis euonymi), mely ellen alacsony hatékonyságú a kémiai védekezés.
Sziklakertek leggyakoribb fenntartási munkája a gyomnövények elleni védekezés. Leggyakoribb gyomnövények itt a tarackoló és szárazságtűrő évelő fajok. A sziklák repedéseibe behatolva, gyakorlatilag kiirthatatlanná válnak. A sziklakertek sok dísznövénye is rengeteg magot termel és meglehetősen gyomosít. Jellegzetes példa erre a pimpók nemzetsége (Potentilla sp.). A gyakori védekezés elsősorban gyakori kézi gyomlálással valósítható meg. A növényeket célszerű mielőbb eltávolítani, még a megerősödésük előtt. Erre alapos növény ismerettel rendelkező szakember alkalmas. A nyár második felében illetve ősszel 14 naponként érdemes a sziklakertet átnézni és a gyomokat gyökerestül eltávolítani. Erősebb gyomok esetén alkalmas szerszám lehet az acatoló vagy kapircs használata.
Elhanyagoltabb sziklakerteknél, az évelő gyomnövények megerősödésének elkerülése esetén hatásos lehet a kémiai védekezés. Itt elsősorban a totális hatású, felszívódó vegyszerek jöhetnek számításba, bár hamarosan elbúcsúzhatunk ezektől a vegyszerektől. Ezek erősen rákkeltőek. Ilyen szerek pl.: a glifozát hatóanyagúak (Finale, Glyphogan, Glialka stb.). Ha a gyomok még meglehetősen kicsik, akkor ecseteléssel vigyük fel az előírt legnagyobb töménységű szert. Vigyázzunk, hogy más dísznövények leveleire ne kerüljön, mert azt is ki irtják. A gyomirtók veszélyes növényvédelmi vegyszerek közé tartoznak, ezért ennek használatát bízza inkább szakemberre.
Sziklakertek speciális ápolási munkái
- metszés: az egyes növényfajok méretének szabályozása, fás, vagy fásodó szárú növények ápolása, elöregedés céljából ifjító metszés pl.: zsálya (Salvia Officinalis), levendula (Lavendula Officinalis)
- visszaszorítás: a növények közötti borítási arány szabályozása, a tarackokkal terjedő fajok visszaszorítása pl.: varjúhájfélék (Sedum sp.)
- talajtakarás megújítása: a kőzúzalék belekeveredik a talajba, vagy nagy esőzéskor lemosódik. 1-2 évenként érdemes megújítani ezt a réteget.
- elnyílott virágok és száraz részek eltávolítása: díszítő érték fenntartása érdekében a növény flóra változatosságának köszönhetően heti, kétheti fenntartási munka
- lombgyűjtés: nagyon fontos őszi és kora tavaszi ápolási munka, fény, levegő és növényvédelmi jelentősége van, kézzel vagy lombszívó géppel végezhető.
- kövek igazítása: nagyobb esőzések után, a balesetveszély elkerülése végett a kövek alá földet tömöríteni, kőzúzalék visszaterítése
- pótlás, felújítás: rövid életű fajok cseréje, tőosztással ifjítani, a talajuntság elkerülése végett a növények helyét cserélgetni, váltogatni
Amennyiben többet szeretne tudni a Sziklakertekről, úgy ajánlanám a további cikkeinket: